Prológus

Hatalmasat sóhajtva szálltam ki a taxiból, ami egyből az SM bejáratánál tett ki. A hajamba túrva lesütöttem a szememet. Biztos, hogy akarom én ezt? kérdezgette tőlem a tudatalattim. Görcsölő gyomorral léptem be végül a halál kapuján, ami remélhetőleg majd a mennyországot fogja jelenteni nekem. A portán egy sor hajlongás közepette érdeklődtem meg a portásnőtől, hogy hova kell mennem beadni a jelentkezésemet sminkesnek. Mosolyogva mutatta az utat egyenesen az igazgatóhoz. Pár pillanatig haboztam az ajtó előtt. Magamban levezettem a bemutatkozásomat, nagyjából az igazgató reakcióját, végül a távozásomat. Gyorsan előkaptam az önéletrajzomat, leellenőriztem, hogy minden rajta van-e, és még pár percig olvasgattam a nevemet, nehogy izgalmamban elfelejtsem. Kár, hogy a nememet nem kérdezték meg, mert biztosan azt is el fogom felejteni, annyira izgulok. Hangosan kifújtam a levegőt, majd végre bekopogtam.
- Gyere! – szólt egy hang bentről. Óvatosan benyitottam. Egy középkorú férfi ült fekete hajjal, öltönyben, egy fekete gurulószékben, ami előtt egy fehér asztal volt. A deszka tele volt papírokkal, a férfi is éppen irkált valamit, mielőtt bementem. Mögötte egy hatalmas ablak helyezkedett, ami Szöulra nézett. A mellette lévő falakon pedig az „SM Entertainment” logó villogott.
- Jó napot kívánok! Moon Ji Na vagyok, a sminkes állás után érdeklődnék – hajoltam meg. A hangomat próbáltam a leghatározottabbá kimérni és szerintem sikerült is.
- Szervusz! Kim Young Min vagyok – állt fel, és hajolt meg előttem. – Foglalj csak helyet – Miután ez megtörtént, folytatta. – Hoztad az önéletrajzodat? – mosolyodott el halványan, mire a kezébe nyomtam. – Érdekes – dőlt hátra a székében olvasgatás közben. – Miért minket választottál?
- Hát… - gondolkoztam el. Igen, egy nem várt kérdés. – Sokkal egyszerűbb lenne megoldani az idejutásomat, mint bármely másik céghez – válaszoltam őszintén, mire csak nevetni kezdett.
- Milyen végzettségeid vannak? Mert elég fiatalnak tűnsz ahhoz, hogy már el is végezted a továbbképzést…
- Idén fogok végezni az Academy Worldwide egyetemen. Elég fiatalon kezdtem el az iskolát. De a további oktatások is le vannak írva a papírra – próbáltam visszafojtani a mosolyomat.
- És esetleg vannak egyéb elképzeléseid a jövőben? – vonta fel a szemöldökét.
- Nincsenek igazából. Célom csak az, hogy sikerüljön a sminkeléssel elhelyezkednem valahol. Mást nem is igazán választanék a sminken kívül, hiszen ezt szeretem csinálni és ehhez értek.
- Éneklés, tánc, színészkedés, hírnév? Semmi? – faggatott tovább.
- Nem lennék képes úgy cselekedni, ahogyan azt a rajongóim vagy a vezetőség elvárja tőlem – hebegtem.
- Sminkelésnél pedig úgy kell cselekedned, ahogyan az elő van írva és ahogyan az megfelel az alanynak is – mondta rezzenéstelen arccal.
- Nem egészen – ráztam a fejemet. – A sminket le lehet mosni, ha nem jól csináltam, és újratervezhetem, de azt, hogy mit cselekedem, azt nem törölhetem ki. Azt mások örökre megjegyzik – pislogtam nagyokat. Vissza kellene már végre fognod magadat!
- Igazad van – bólintott egy perc gondolkozás után.
- Köszönöm – biccentettem megkönnyebbülten.
- Most pedig elmehetsz, legkésőbb holnapután értesítünk – állt fel.
- Köszönöm szépen! – hajoltam meg, majd az ő is. – Viszont látásra!
- Viszlát! – És becsuktam az ajtót. Hatalmas kő esett le a szívemről. Vigyorogva sóhajtottam és elindultam kifelé. Pár másodpercig még elcseverésztem a portásnővel, aki kérdezősködött, hogy hogyan ment. Kiérve az épület elé belebotlottam egy idős férfiba, majd sűrű bocsánatkérések közepette sétáltam el a buszmegállóig, ahol nem sok idő múlva jött is a buszom.