*két nap múlva*
Dudorászva csináltam a reggelimet. Mivel az SM még nem hívott, ezért biztos voltam benne, hogy nem vettek fel. De hát… Nem baj. Jövőre majd megint megpróbálom, mikor már meglesz a diplomám. A telefonom csörgésére lettem figyelmes.
- Igen? – vettem fel zakatoló szívvel.
- Szia Gina, na, sikerült? – hallottam meg édesanyám hangját a vonal másik végén.
- Szia anya – szóltam csalódottan. – Azt hittem, hogy a cég hívott, de… Mindegy. Eddig nem hívtak, szerintem már nem is fognak.
- Jaj, szívem… Annyira sajnálom. Ne csüggedj! Majd megint megpróbálod! – bíztatott.
- Igen. Természetesen – mosolyodtam el. Sok nyáladzás és csöpögés után letettük. Sóhajtva tettem az asztalra a telefonomat. – Hát Giny… Nincs szerencséd – húztam el a számat magamhoz beszélve. Gyorsan megnéztem az interneten a YG-nek is az oldalát, és örömmel konstatáltam, hogy még ma is fogadnak jelentkezőket. Magamra kaptam egy elegáns fehér topánkát, fehér nadrággal, korall színű fodros pólót és egy fehér blézert, majd az önéletrajzom másolatával a kezemben rohantam a YG Entertainmenthez. Éppen próbáltam taxit fogni, amikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám.
- Itt Moon Ji Na, tessék? – mutatkoztam be a készüléket a vállam közé szorítva.
- Üdvözlöm, Soo Young vagyok, az SM vezetőség titkárnője. Örömmel jelentem be, hogy felvételt nyert hozzánk sminkesként. Gratulálok! – mondta monoton hangon. Tátott szájjal álltam a járda szélén. – Holnap már kezdhet is gyakornokként. A gyakornoki képzés egy hétig tart minimum.
- Köszönöm szépen! – visongtam boldogan ugrálva, mint valami idióta.
- Gratulálok még egyszer! Viszhall!
- Köszönöm! Viszont hallásra! – tettem le ugrándozva, majd feleszméltem, hogy az utcán vagyok és rengeteg ember nézi miként örülök a felvételemnek. Egy szégyenlős meghajlással szaladtam haza, ahol hívtam a szüleimet, rokonaimat, barátaimat még egy ismeretlen személynek is elújságoltam, hogy mi történt velem (véletlenül félrenyomtam egy számot, de nem érdekelt).
Másnap reggel egy kávéval kezdtem a napot. Utána következett az, hogy megreggelizzem, felöltözzem (barna magas sarkú csizma, farmer és rózsaszín kötött póló-pulcsi), egy enyhe sminket tegyek fel (szempillaspirál, kevés pirosító és szájfény) és összepakoljam a cuccaimat, aztán elindultam az SM-hez.
Az épület éppen olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Bent a portásnő gratulált nekem, majd elmagyarázta, hogy merre menjek. Egy fehér falas, sok ajtós folyosón kellett végigsétálnom, mire egy barna, fa ajtós szobába kellett benyitnom. Bent éppen egy fotós szerelte a dolgait, pár férfi és nő beszélgetett és egy tükör előtt pedig egy fiú ült. Hosszas hajlongások közepette mutatkoztam be, mire megtudtam, hogy abban az egy hétben, amíg gyakornok leszek, addig egy nővel fogok együtt dolgozni, aki megtanít arra, hogy mikor milyen sminket tegyek fel ügyelve a termék minőségére és mennyiségére az arcon.
- Young Ji vagyok, de szólíts csak JJ-nek. Én leszek a mentorod egy ideig – mutatkozott be egy nálam körülbelül tíz évvel idősebb nő, barna hajjal, tökéletes arccal és alakkal.
- Moon Ji Na vagyok – biccentettem én is.
- Gina? Szép név! – mosolygott.
- Köszönöm – motyogtam zavartan. – De általában Ginynek hívnak.
- Aranyos – indult el a tükörhöz, én pedig követtem őt. – Na, figyelj! Ő itt Choi Soo Hyung, egy modell. Éppen fotózásra készül. Egy enyhe sminket szeretne, ami nem fog elmosódni a képeken és a fényekben. A téma „A természetes szépség”. Van rá öt perced. Nézzük, mit alkotsz! – tapsolt. Sóhajtva a riadt fiúra néztem, pár évvel lehetett csak idősebb nálam.
- Szia! – léptem közelebb hozzá. – Giny vagyok, és mint hallottad, én fogom elkészíteni a sminkedet.
- Soo Hyung vagyok – biccentett.
- Készen állsz? – mosolyogtam rá magabiztosan.
- Mint mindig! – bólintott eszméletlen mosollyal. Három perc alatt készen is lettem. Egy kis púdert, korrektort és tényleg enyhe szemhéjfestéket és ajakbalzsamot.
- Na, lássuk! – csapta össze a tenyerét JJ. – Ühüm… - gondolkozott. – Kicsit jobban figyelj arra, hogy mindkét oldal szimmetrikus legyen, és jobban el legyen dolgozva. De azon kívül jó.
- Köszönöm – hajtottam le a fejemet csalódottan.
- Ne csüggedj, azért vagy itt, hogy megtanuld! – simította végig a kezét a vállamon. Még négy feladatot kaptam, neccesebbeket is, de több idő volt rájuk szerencsére, majd ebédszünet következett. Lebattyogtam a büfébe, ahol vettem egy forró csokit meg egy szendvicset, és leültem az egyik padra. Szórakozottan nézelődtem, mígnem megakadt a szemem egy társaságon. Három fiú üldögélt egy szürkekavicsos körasztalnál, néha-néha rám pillantva. Pironkodva kaptam el mindig a tekintetemet, és inkább az ételnek szenteltem a figyelmemet, mígnem az egyik fiú leült mellém.
- Szia Szépségem! – könyökölt a pad támlájára felé fordulva.
- Szia! – kortyoltam a kakaómból.
- Ma jöttél ide? – kérdezte le nem véve rólam a szemét, mire csak bólintottam. – Te vagy az új sminkes? – Ismét bólintottam. – Van neved is?
- Gina – mosolyodtam el.
- Örvendek Gina, Shi-hoo vagyok, az SM egyik színésze – biccentett mosolyogva. – Ő pedig Min-woo – mutatott az asztalnál ülő egyik fiúra, akinek a feketére festett haja a szemébe lógott, közben cica-mosollyal bámult. -, és Ian – Egy sötétbarna hajú fiúka vigyorgott rám. Mindkettejüknek intettem egyet, majd visszafordultam Shi-hoohoz.
- Nagyon kedves vagy, hogy idejöttél beszélgetni hozzám, de nekem most mennem kell – álltam fel. – Örültem a találkozásnak!
- Úgyszintén! – állt fel ő is, hogy meghajolhasson.
- Szia! Sziasztok! – integettem a jobb kezemmel, mivel a bal tele volt (szendvics és a pohár). Útközben a poharat kidobtam, de azon kívül csak a lábam elé figyeltem. Igazából nem is tudtam merre akarok menni, csak a célom az volt, hogy kijussak a fiúk társaságából. Kicsit ijesztőnek tartom, de talán minden újjal ezt teszik. Végül inkább a terembe menekültem vissza, ahol a tükör előtti székre ültem és vártam, hogy megjöjjenek a többiek.
Körülbelül este hatkor ért véget a munka, én pedig otthon fáradtan dőltem be az ágyamba.
Dudorászva csináltam a reggelimet. Mivel az SM még nem hívott, ezért biztos voltam benne, hogy nem vettek fel. De hát… Nem baj. Jövőre majd megint megpróbálom, mikor már meglesz a diplomám. A telefonom csörgésére lettem figyelmes.
- Igen? – vettem fel zakatoló szívvel.
- Szia Gina, na, sikerült? – hallottam meg édesanyám hangját a vonal másik végén.
- Szia anya – szóltam csalódottan. – Azt hittem, hogy a cég hívott, de… Mindegy. Eddig nem hívtak, szerintem már nem is fognak.
- Jaj, szívem… Annyira sajnálom. Ne csüggedj! Majd megint megpróbálod! – bíztatott.
- Igen. Természetesen – mosolyodtam el. Sok nyáladzás és csöpögés után letettük. Sóhajtva tettem az asztalra a telefonomat. – Hát Giny… Nincs szerencséd – húztam el a számat magamhoz beszélve. Gyorsan megnéztem az interneten a YG-nek is az oldalát, és örömmel konstatáltam, hogy még ma is fogadnak jelentkezőket. Magamra kaptam egy elegáns fehér topánkát, fehér nadrággal, korall színű fodros pólót és egy fehér blézert, majd az önéletrajzom másolatával a kezemben rohantam a YG Entertainmenthez. Éppen próbáltam taxit fogni, amikor megszólalt a telefonom. Ismeretlen szám.
- Itt Moon Ji Na, tessék? – mutatkoztam be a készüléket a vállam közé szorítva.
- Üdvözlöm, Soo Young vagyok, az SM vezetőség titkárnője. Örömmel jelentem be, hogy felvételt nyert hozzánk sminkesként. Gratulálok! – mondta monoton hangon. Tátott szájjal álltam a járda szélén. – Holnap már kezdhet is gyakornokként. A gyakornoki képzés egy hétig tart minimum.
- Köszönöm szépen! – visongtam boldogan ugrálva, mint valami idióta.
- Gratulálok még egyszer! Viszhall!
- Köszönöm! Viszont hallásra! – tettem le ugrándozva, majd feleszméltem, hogy az utcán vagyok és rengeteg ember nézi miként örülök a felvételemnek. Egy szégyenlős meghajlással szaladtam haza, ahol hívtam a szüleimet, rokonaimat, barátaimat még egy ismeretlen személynek is elújságoltam, hogy mi történt velem (véletlenül félrenyomtam egy számot, de nem érdekelt).
Másnap reggel egy kávéval kezdtem a napot. Utána következett az, hogy megreggelizzem, felöltözzem (barna magas sarkú csizma, farmer és rózsaszín kötött póló-pulcsi), egy enyhe sminket tegyek fel (szempillaspirál, kevés pirosító és szájfény) és összepakoljam a cuccaimat, aztán elindultam az SM-hez.
Az épület éppen olyan volt, mint amilyenre emlékeztem. Bent a portásnő gratulált nekem, majd elmagyarázta, hogy merre menjek. Egy fehér falas, sok ajtós folyosón kellett végigsétálnom, mire egy barna, fa ajtós szobába kellett benyitnom. Bent éppen egy fotós szerelte a dolgait, pár férfi és nő beszélgetett és egy tükör előtt pedig egy fiú ült. Hosszas hajlongások közepette mutatkoztam be, mire megtudtam, hogy abban az egy hétben, amíg gyakornok leszek, addig egy nővel fogok együtt dolgozni, aki megtanít arra, hogy mikor milyen sminket tegyek fel ügyelve a termék minőségére és mennyiségére az arcon.
- Young Ji vagyok, de szólíts csak JJ-nek. Én leszek a mentorod egy ideig – mutatkozott be egy nálam körülbelül tíz évvel idősebb nő, barna hajjal, tökéletes arccal és alakkal.
- Moon Ji Na vagyok – biccentettem én is.
- Gina? Szép név! – mosolygott.
- Köszönöm – motyogtam zavartan. – De általában Ginynek hívnak.
- Aranyos – indult el a tükörhöz, én pedig követtem őt. – Na, figyelj! Ő itt Choi Soo Hyung, egy modell. Éppen fotózásra készül. Egy enyhe sminket szeretne, ami nem fog elmosódni a képeken és a fényekben. A téma „A természetes szépség”. Van rá öt perced. Nézzük, mit alkotsz! – tapsolt. Sóhajtva a riadt fiúra néztem, pár évvel lehetett csak idősebb nálam.
- Szia! – léptem közelebb hozzá. – Giny vagyok, és mint hallottad, én fogom elkészíteni a sminkedet.
- Soo Hyung vagyok – biccentett.
- Készen állsz? – mosolyogtam rá magabiztosan.
- Mint mindig! – bólintott eszméletlen mosollyal. Három perc alatt készen is lettem. Egy kis púdert, korrektort és tényleg enyhe szemhéjfestéket és ajakbalzsamot.
- Na, lássuk! – csapta össze a tenyerét JJ. – Ühüm… - gondolkozott. – Kicsit jobban figyelj arra, hogy mindkét oldal szimmetrikus legyen, és jobban el legyen dolgozva. De azon kívül jó.
- Köszönöm – hajtottam le a fejemet csalódottan.
- Ne csüggedj, azért vagy itt, hogy megtanuld! – simította végig a kezét a vállamon. Még négy feladatot kaptam, neccesebbeket is, de több idő volt rájuk szerencsére, majd ebédszünet következett. Lebattyogtam a büfébe, ahol vettem egy forró csokit meg egy szendvicset, és leültem az egyik padra. Szórakozottan nézelődtem, mígnem megakadt a szemem egy társaságon. Három fiú üldögélt egy szürkekavicsos körasztalnál, néha-néha rám pillantva. Pironkodva kaptam el mindig a tekintetemet, és inkább az ételnek szenteltem a figyelmemet, mígnem az egyik fiú leült mellém.
- Szia Szépségem! – könyökölt a pad támlájára felé fordulva.
- Szia! – kortyoltam a kakaómból.
- Ma jöttél ide? – kérdezte le nem véve rólam a szemét, mire csak bólintottam. – Te vagy az új sminkes? – Ismét bólintottam. – Van neved is?
- Gina – mosolyodtam el.
- Örvendek Gina, Shi-hoo vagyok, az SM egyik színésze – biccentett mosolyogva. – Ő pedig Min-woo – mutatott az asztalnál ülő egyik fiúra, akinek a feketére festett haja a szemébe lógott, közben cica-mosollyal bámult. -, és Ian – Egy sötétbarna hajú fiúka vigyorgott rám. Mindkettejüknek intettem egyet, majd visszafordultam Shi-hoohoz.
- Nagyon kedves vagy, hogy idejöttél beszélgetni hozzám, de nekem most mennem kell – álltam fel. – Örültem a találkozásnak!
- Úgyszintén! – állt fel ő is, hogy meghajolhasson.
- Szia! Sziasztok! – integettem a jobb kezemmel, mivel a bal tele volt (szendvics és a pohár). Útközben a poharat kidobtam, de azon kívül csak a lábam elé figyeltem. Igazából nem is tudtam merre akarok menni, csak a célom az volt, hogy kijussak a fiúk társaságából. Kicsit ijesztőnek tartom, de talán minden újjal ezt teszik. Végül inkább a terembe menekültem vissza, ahol a tükör előtti székre ültem és vártam, hogy megjöjjenek a többiek.
Körülbelül este hatkor ért véget a munka, én pedig otthon fáradtan dőltem be az ágyamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése